Péntek este a 100. zsoltárról, szombat reggel az Korinthusi elsÅ‘ levél 12. fejezete alapján a gyülekezetrÅ‘l, mint Krisztus testérÅ‘l, délután a vakmisszióról életérÅ‘l beszélt vak testvérünk, ErdÅ‘dy Viktor. A többiek versekkel, énekkel, zenével szolgáltak. A szÃvek átmelegedtek. Az esÅ‘s idÅ‘ ellenére senki sem volt szomorú. Vendéglátóink a finom ételeket szeretettel fűszerezték, asztalaikat gazdagon terÃtették. A naplemente után következett a nagy közös mosogatás.
Másnap többen elkÃsértek városnézÅ‘ sétánkra, a hazafelé tartó buszra várva meleg ölelések között visszaváró szavakkal búcsúztak.
Gondolom, fog még fülükbe csengeni a vakmisszió himnuszának közösen énekelt befejező versszaka: