A Szentírásból tudhatjuk, hogy nincsenek kis bűnök és nagy bűnök. A törvény áthágása, bármely ponton történjen is: bűn. Erről tesznek bizonyságot Jézus Urunk szavai is: “Vala-ki csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül... az a mennyeknek országában legkisebb lészen.” (Mát 5:19) Érthető ez, hiszen a törvény Isten szeretetét nyilatkoztatja ki, és aki nem szeretetből cselekszik, az bűnt követ el. A gyakorlatban azonban sokszor rangsoroljuk a bűnöket. Erről szól szerzőnk alábbi írása, amely a 7 lépés a szabadulásig című könyvének egy részlete.
Egy időben ott tartottam az autómat, ahol a kutyám aludt, és ahol őt etettem. Egy alka-lommal, amikor bekapcsoltam autóm motorját és klímaberendezését, furcsa zörejt hallot-tam: “plotty, plotty”. Majd a rácsokon keresztül hamarosan apró kutyaeledel darabkák hullottak ki lábaim elé.
Az ember agyában néha furcsa gondolatok fordulnak meg. Velem is ez történt ekkor. Ar-ra gondoltam ugyanis, hogy Japánban – mert a kocsim onnan származott – ugyanolyan száraz eledelt adnak a kutyáknak, mint én.
Amikor ez történt, nem volt időm arra, hogy kinyomozzam, miként kerülhetett kutyaele-del az autóm szellőztetőrendszerébe. Nem is kerestem különösebben ennek az okát. Sokkal nagyobb problémáim voltak akkoriban, mint az a két is kutyaeledel-darabka, ezért ráléptem a gázpedálra, és elindítottam a kocsimat.
Néhány nappal később az eset megismétlődött. Ahogy beindítottam a motort és a szellőz-tetést, újra hallhattam az előző napi zörejt: “plotty, plotty”. Ám most négyszer-ötször meg is ismétlődött, majd a kutyaeledel-darabkák ismét a lábam elé potyogtak. Ekkor már sejtet-tem, hogy egy egér költözött be a gépkocsi klímarendszerébe, és tőle származnak ezek a kutyaeledel-darabkák. Eltökéltem magamban, hogy hamarosan véget vetek ennek a prob-lémának. Gondolom, mindenki előtt jól ismert, hogy az ilyen tervek hogyan végződnek: sohasem jutott idő a végrehajtására.
Elmúlt néhány hét, s minden egyes alkalommal, amikor beindítottam az autót, néhány feldarabolt kutyaeledel mindig kihullott a rácsokon. Egy kis idő elteltével már nemcsak ezek repültek ki a ventillátor bekapcsolása után, hanem egy egérfészek “alkatrészei” is.
Egy nap hosszú útra készültem. Nagyon hideg volt, és be kellett kapcsolnom a fűtést, de ezzel nagy hibát követtem el. Ekkor már nemcsak az egérpapa lakozott a ventillátor üregé-ben, hanem az egérmama is, kicsinyeivel együtt. Mivel a fűtést a legerősebb fokozatra kapcsoltam, a ventillátor rácsán nemcsak az egérpár repült ki, hanem apró kis kopasz egér-kék is. Lehetett belőlük legalább hat darab. Most már igazán gondba estem!
Úgy tűnt, megsemmisült az egész egércsalád, de valaki elmondta nekem, hogy az ege-reknek legalább tizenhárom-tizennégy kicsinyük van. Tehát élve megsütöttem az egész családot, amelynek fele a lábaimhoz hullott.
Nem tudom, volt-e már ilyen “élményben” részetek. A sült egerek bűze, bevallom, nem valami kellemes dolog.
Ezt követően, hogy elkerüljem a kellemetlen bűzt, a kocsiban soha sem kapcsoltam be a fűtést, sőt, a szellőzést sem. Ahogy melegedett az idő, egyre halogattam a probléma végleges megoldását. Menet közben kinyitottam az ablakokat, és így nem kellett bekapcsolni a szellőzést.
Egy meleg nyári napon aztán az egyik barátomat vittem a kocsimmal, és elfelejtettem fi-gyelmeztetni a ventillátorral kapcsolatos problémákra. Ő mit sem sejtve a kapcsolóhoz nyúlt, és a legerősebb fokozatra tekerte. Persze bekövetkezett a legrosszabb, amit ebben a helyzetben csak el lehet képzelni: az egérfészek- és ürülékdarabkák, egérszőrcsomókkal egyetemben úgy vágódtak az arcunkba, mintha orkánba kerültünk volna. E naptól, ha együtt kellett valahová mennünk, barátom mindig ragaszkodott hozzá, hogy az ő kocsijával utazzunk.
Gondoljatok csak bele: új autóm volt, automata sebességváltóval, szervokormánnyal, négykerékmeghajtással és minden létező újdonsággal, ami csak az akkori autópiacon léte-zett. Kívül fénylett, belül pedig bűzlött egy kis egér miatt, mert nem találtam annyi időt, hogy még idejében eltávolítsam. Így azonban végül az egész autómat beszennyezte!
Bizonyos vagyok benne, hogy érted te is dolog tanulságát! Az életünkön akadály nélkül végigvonuló apró bűnök azok – legyenek ezek szavak, szokások, vagy természetünk fogya-tékosságai –, amelyek a természetben tapasztaltakhoz hasonlóan bomlasztanak. A Bib-liában olvashatjuk Dávid király esetét, aki egyszer meglesett egy fürdőző asszonyt. Hosszú leskelődésének “kis bűne” először hűtlenséget szült, majd gyilkossággá fajult. Az “apró leskelődés” miatt Dávid végül elvesztette négy fiát és népe előtti tekintélyét.
Az ilyen “kis bűnök” húznak le minket is a mélybe. A kis dolgokban való hűtlenség a nagy bűnök elkövetéséhez vezet. Ha hűségesek vagyunk a kis dolgokban, akkor a hűség erénye a nagy dolgoknál sem marad el.
Furcsa, hogy a világ egyik legkegyetlenebb élőlénye tulajdonképpen az egyik legkisebb állat: a cickány. Kisebb, mint az egér, önmagánál sokkal nagyobb állatokat is képes megöl-ni. Habár egy evőkanálba belefér, mégis naponta több élelmet megeszik, mint saját testsú-lya. Az apró dolgok is okozhatnak halált.
Úgy tűnik, a mai egyház nem szentel kellő figyelmet a keresztényi hűség apró részleteire. Ha valaki a “kis bűnöket” említi, akkor megvádolják, hogy rettenetesen szőrszálhasogató vagy túlságosan törvényeskedő. Benjamin Franklin, a híres feltaláló ezt írta:

Kiestek a szögek: elveszett a patkó.
Patkó nélkül aztán elveszett a jó ló.
Ló nélküli lovasnak ott maradt a foga.
Lovas nélkül végleg elveszett a csata.
Csata vesztve veszett a királyság maga.
Apró szögek híján történt ez a tragédia.

Mivel igehirdetői szolgálatban tevékenykedem, ezért időnként alkalmam nyílik a magu-kat kereszténynek valló emberek ellentmondásainak kihangsúlyozására. A Biblia azt mond-ja, hogy testvéreink őrzői vagyunk, mégis, nemegyszer hallunk olyan véleményt, hogy a bűnre való rámutatás nem más, mint ítélkezés. Jézus azonban kijelenti, hogy törődnünk kell testvéreink bűnével is.
Ésaiás is aggódott népe bűnei miatt. Nemcsak a maga vétkességét ismerte el, hanem megvallotta népe bűneit is. Ezt nem azért tette, mert különbnek tartotta magát másoknál, hanem azért, mert fájt neki a körülötte élők bűne. És természetesen azért is, mert sóvárgott népe boldogsága után. Ha elolvassuk az Ésa 6:5-öt, ott a következőt találjuk: “Akkor mondék: Jaj, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között la-kom.” Előbb említi önmaga bűneit és csak utána a népét. Ez a sorrend a helyes. Legtöbb esetben a látás jó szolgálatot tesz mások apró bűneinek feltárásánál, de nagyon ritkán al-kalmazzuk a látásunkat a saját nagy hibáink, bűneink felfedésére. Ezért mondta Jézus, hogy először a szálkát távolítsuk el a saját szemünkből, s csak azután fogjunk hozzá ahhoz, hogy mások szeméből a gerendát kivegyük (Mát 7:1-5).
Azok, akik rendszeresen mások bírálgatásával vannak elfoglalva, általában valamilyen titkos bűnt takargatnak a saját életükben. A mások bűneire való mutogatás, kritizálás azt a célt szolgálja, hogy eltereljük magunkról a figyelmet. Amikor ezt tesszük, akkor a háttérben a saját bűnösségünk elkendőzése áll.
Ésaiás problémája a “tisztátalan ajak” volt. Jól tudta, hogy a kimondott szavaknak súlyuk van. Sok keresztény nem törődik azzal, amit mond, mert azt gondolja, hogy szavainak nincs különösebb jelentősége, Jézus azonban azt mondja, hogy az ítélőszék előtt minden meg-gondolatlanul kimondott szóért felelni fogunk. Saját szavaink fognak védeni, de saját sza-vaink fognak vádolni is bennünket (Mát 12:36).
Néhány elhamarkodva kimondott szó erdőtűzként pusztíthatja kapcsolatainkat. Ezzel szemben egy biztató szó vagy mosoly megváltoztathatja a nap hangulatát, de akár egy em-ber egész életét is! Ha megengedjük, hogy apró bűneink elszaporodjanak, azok megsemmi-síthetik egész életünket.
Hogyan juthatunk fel egy hegy tetejére? Igen, csak lépésről lépésre. Ha az Úr mindjárt az utunk kezdetén elmondaná, hogy milyen változásoknak kell végbemenniük életünkben, hogy összhangba jussunk akaratával, akkor minden bizonnyal hatalmas félelemben élnénk. Ezért csak napról napra, lépésről lépésre vezet bennünket. Ha valaki kövér, akkor a testsú-lyát is csak apránként csökkentheti. Amikor elkezdett hullani a hajam, nem egyszerre az egészet, hanem egyik hajszálat a másik után veszítettem el.
Az élet apró dolgokból áll össze. Jézus azt mondta, hogy naponta imádkozzunk a min-dennapi kenyerünkért. Mindennap az aznapiért. Ezzel elmondta azt is, hogy a nehézségeket csak apránként vagyunk képesek leküzdeni. A mennybe is csak úgy juthatunk, ha Jézussal együtt haladva, lépésről lépésre követjük Őt, s mindig, pillanatról pillanatra bízunk abban, hogy vezet bennünket.
Doug Batchelor

Ha jó ügyet védesz, mitől is félhetsz? Mi is történhetik veled? Letepernek, megrágalmaznak, kirabolnak, meggyaláznak? Vádakkal fordulnak ellened, hamisan ítélnek? Mindez nem változtat azon, hogy az ügy, amelyet védtél, jó volt, s ezért jó volt az is, amit csináltál, amikor a jó ügy védelmére szegődtél. Ilyenkor ne törődj senkivel és semmivel, csak az ügy igazával, amelyet meg kell védened. Végül is tehetetlenek az igazsággal szemben. Letiporhatnak, de meg nem győzhetnek, vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak, elvehetik életed, de nem vehetik el igazságod. Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet védesz. Nincs fizetség és jutalom az ilyen perben. De nincs alku sem. Ezért soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz.

Füveskönyv, Helikon kiadó, 1998., 3