Mit éreztem, amikor megkeresztelkedtem? Végtelen boldogságot, örömet, forróságot, túlcsorduló, felfokozott vágyat Isten iránt. Legszívesebben kiáltoztam, ugrándoztam volna, mint a zerge. Szeret-tem volna elhinni, hogy mindenki olyan boldog, mint én.
Szeretem a férjemet. Azt a szeretetet, amelyet neki adok, vissza is kapom. Az odafigyelésért odafi-gyelést, a bizalomért bizalmat, toleranciáért toleranciát. Küzdöttünk már egymás ellen is, de legtöbb-ször inkább egymásért. Többször kellett feleleveníteni, miért is választottuk egymást, s ezzel meg-erősíteni magunkat, hogy minden vita és baj ellenére, valamikor 1979-ben jól döntöttünk. A sok nega-tív élmény, érzés rárakódott és elfedte azt a kezdeti bizonyosságot, ami az akkori döntést megala-pozta. Életünk minősége döntéseink következménye, döntéseinket pedig értelmünktől és érzéseinktől vezettetve hozzuk meg.
Keresztényként mi legyen döntéseim alapja? Isten igéje biztos kapaszkodót ad: „Szeresd felebará-todat, mint magadat.” (Mát 22:39) Hogyan szeretem vajon felebarátomat? Ha képes vagyok szeretni önmagamat is. S vajon hogyan szeretem jól önmagam? Ha úgy nézek magamra, ahogy Jézus néz rám. Isten minden hibám, bűnöm, negatív tulajdonságom ellenére elfogadott engem, s feláldozta Egyszülöttjét értem. Akkor, amikor ezt még eszembe sem vettem. Mérhetetlen, s az emberi logika számára érthetetlen ez a szeretet. Ez a biztosítéka annak, hogy túl ne értékeljem saját személyemet. Ám ez nem jelent másokkal szembeni kiváltságot! Az Ő számára minden ember értéke egyforma! Ha ezt teljes mélységében elhiszem, ha valóban megértem, ha teljes szívemmel így érzem, akkor úgy fogok bánni a körülöttem levőkkel, ahogyan önmagammal bánnék.
Szeretem a férjemet – aki még nem ismerte fel saját, igazi szerepét a világban –, mert ez az egyet-len dolog, amit megtehetek azért, hogy ő is megismerje Istent. „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három, ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” (1Kor 13:13) Csak azért vagyok képes szeretni őt, mert Isten megtanított erre a páratlan látásmódra. „Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek…” (Tit 2:11) Sok időbe telt, amíg megértettem, kinek adjam, kit díszítsek fel az Isten bennem élő, szorongató szerelmével. Csak azért vagyok képes szeretni őt, mert komo-lyan vettem, megértettem, amit Pál mond: „ti asszonyok, a ti saját férjeteknek engedelmesek legye-tek, mint az Úrnak.” (Ef 5:22) Mert minden gáncsoskodás, ellenvetés, indulat és el nem fogadás Isten akarata ellen való lázadás. A bűneset következménye az Isten ítéletszava: „epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.” (1Móz 3:16) Ha elfogadom igaznak az Isten szavát, akkor megadom a lehetőséget férjemnek arra, hogy „úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségöket, mint az ő tulajdon testöket. A ki szereti az ő feleségét, önmagát szereti.” (Ef 5:28)
„Szeresd felebarátodat, mint magadat.” A bűnesetkor elsőként az asszony rontotta meg a kap-csolatot ember és ember, ember és Isten között. Szabad akarattal bírt a Lucifer által felállított dön-téshelyzetben. Isten erejével az asszony felelősségévé, kiváltságos feladatává vált békét, harmóniát teremteni a családban. A férjnek, hogy szerethesse önmagát, szeretnie kell feleségét, akinek viszont tudomásul kell vennie Isten ítéletét. Az az asszony, aki nem találja a férjét értékesnek, vég-eredményben kétségbe vonja, hogy Jézus Krisztus mindenkiért meghalt. Csodálatos és felemelő dolog, hogy Jézus az Ő népét feleséghez hasonlítja! „Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicső-séget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát.” (Jel 19:7)
A laodiceai gyülekezet állapota langymeleg, éppen úgy, ahogyan a házasságok döntő többsége is langymeleg. Ha rendezzük kapcsolatunkat Istennel, akkor megadjuk magunknak az esélyt arra, hogy rendezni tudjuk kapcsolatunk házastársunkkal is. Rendezzük kapcsolatunkat hittestvéreinkel, és Isten rendezni tudja általunk kapcsolatát a világgal!
„A szent Isten nem fog lelkeket a világból az igazsághoz vezetni, hogy olyan befolyás alá kerüljenek, mint amilyen a gyülekezetben tapasztalható. Mennyei Atyánk nem vezet lelkeket az igazsághoz, hogy olyan emberek befolyása formálja őket, akiknek szíve és élete megtéretlen.” (4T, 238.)
Szűcs Sándorné Irénke