Egy újesztendő kezdete nemcsak arra való alkalom számunkra, hogy jókívánságokat küldjünk egymásnak, hanem arra is, hogy elgondolkodjunk az élet múlandóságán, a múltról és a jövőről. Amikor az újesztendő napján jókívánságainkat fejezzük ki egymásnak, általában némi aggodalommal tekintünk az előttünk álló útra, hiszen szinte bizonyos, hogy életünk olyan válasz-tások elé állít bennünket, amikor esetleg sorsun-kat nagyon komolyan befolyásoló döntése-ket kell hoznunk, és meg kell választanunk életutunk további irányát.
Mindannyiunknak vannak problémái. Egyesek közülünk pályaválasztás vagy új munkahely előtt állanak. Sokan talán köl-tözködést terveznek, a jobb megélhetés vagy kényelmesebb lakáskörülmények miatt. Hogyan lehetünk bizonyosak abban, hogy döntéseink helyénvalók, hasznosak lesznek számunkra, és megegyeznek Isten akaratával is?
Isten szava azt mondja: “Kérdezd meg Istentől, hogy hadd tudjuk meg, ha szeren-csés lesz-é a mi utunk, amelyen járunk?” (Bír 18:5) Amikor a Szentírásban keresünk segítséget életünk sorsdöntő kérdéseiben és személyes problémáink megoldásához, nagy hasznunkra lehet, ha felfigyelünk Ábrahám unokaöccsének, Lótnak a történe-tére.
Lót döntése
A sok éves együttélés után felmerültek bizonyos problémák Ábrahám és Lót kö-zött. Pásztoraik vitába keveredtek egymás-sal a legelők füve miatt. Kettőjük hatalmas nyájainak szűkké vált az élettér. Ábrahám azt javasolta, hogy váljanak el egymástól, és ki-ki a maga útján induljon el. A válasz-tás elsőbbségét átengedte unokaöccse szá-mára. Figyeljük csak meg, hogyan válasz-tott Lót! Legelőször is az tűnik fel, hogy Isten véleményét meg sem kérdezte, nem kutatta az Úr akaratát, hogy melyik irányba is induljon el. Jordán völgyének termő síkságait és azoknak városait látva, amelyek a gondtalanság, a félelemmentes élet remé-nyével kecsegtették, Lót azt remélte, hogy ebből a jólétből ő is ki veheti majd a maga részét. Lányai már eladósorban voltak, és úgy gondolta, hogy Szodoma és Gomora lakosai között könnyebben és főleg jól tudja őket férjhez adni, ami a gyéren lakott me-zőkön nem nagyon volna lehetséges. Ami-kor döntését meghozta, személyes és anyagi érdekeit tartotta elsődleges szempontnak. Nem gondolt arra, hogy döntésének lelkére visszaható következményei is lehetnek. Lót élete egyik legnagyobb döntése elé került, és választott.
Jézus felhívja figyelmünket Lót példájára. “Hasonlóképpen, mint a Lót napjaiban is lett... ezenképpen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik... Emlékezzetek Lót feleségére!” (Luk 17:28-32)
Nem mindegy, mit választunk, hiszen döntésünk hatással lesz ránk is, és csalá-dunk tagjaira is. Nem bűn, ha kiutat kere-sünk anyagi nehézségeinkből vagy szorult helyzetünkből, de hogy melyik utat választ-juk magunknak, azt mindenkor hitünkkel, lelkiismeretünkkel kell megvizsgálnunk. Amikor döntünk, mérlegelnünk kell, hogy döntéseink következményei vajon közelebb visznek-e bennünket Megváltónkhoz, erő-sebbek leszünk-e hitünkben, felkészülhe-tünk-e az Úr jövetelére.
White testvérnő írta 1906-ban: “Egyszer-re csak kitűnik, hogy sokaknak nincsen semmi kapcsolatuk a mennyel, hanem saját erejükben bíznak… arra van a legnagyobb szükségünk, hogy belássuk Istentől való függőségünket. Ahol csak megfordultok, feddhetetlen jellemetek legyen minden he-lyen! Legyetek készek azt mondani Isten segítségével: ’Nem!’ Hogyan követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkezhetném az Isten ellen? (1Móz 39:9)”
A jóhiszemű, de gyenge jellemű emberek, akikben nincsen annyi szilárdság sem, hogy határozottan elvessék azokat a számukra nyíló lehetőségeket, amelyek azonban le-rombolják erkölcsi és hitbeli tartásukat, azok inkább Sátán hatalma alatt állnak, mint Isten Lelkének befolyása alatt. Köny-nyen a rossz útra vezethetők, mert hajlamo-sak a környezetükhöz alkalmazkodni, és kellemetlen számukra határozottan és be-csületesen kimondani: Nem! “Hát hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezhetném Isten ellen?” (1Móz 39:9)
Ábrahám döntése
Ábrahám választása teljesen ellentétben áll Lótéval. Isten az anyagiak mellett, azok-nál jóval nagyobb lelki javakkal áldotta őt meg. A földi értékek Isten szeretetének kifejezői lehetnek, de csak azok iránt, akik rendületlenül hisznek az Ő parancsolatai-ban. Nem mindenkit áld meg anyagi javak-kal, mert nem mindenki tudna élni velük. Ábrahámot így is megáldotta, de csak azért, mert az ő szíve nem a földhöz, hanem a mennyhez volt kötve.
Jézus Krisztus szavai szerint a kereszté-nyek, bár ebben a világban élnek, ám nin-csenek e világ kívánságaihoz, vágyaihoz láncolva. E világban élnek, de nem e világ-ból valók. Ahogy Ő a szeretet, a becsületes-ség, a türelem példája volt, úgy Lelke által követőinek is azzá kell lenniük. Az, aki úgy hozza meg döntéseit, hogy önmagának és egész háza népének a lelki javait helyezi mindenek fölé, annak a Megváltó azt üzeni: “És vezérel téged az Úr szüntelen, megelé-gíti lelkedet nagy szárazságban is, és csont-jaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a mely-nek vize el nem fogy.” (Ésa 58:11)
Mit fogsz választani a sorsdöntő pillanat-ban? Milyen lesz az életed az új esztendő-ben? Minden attól függ, hogyan választasz. Ezért mondja az Úr: “válaszd azért az éle-tet, hogy élhess mind te, mind a te magod; hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága...” (5Móz 30:19-20).
Jovan Slankamenac
A újvidéki Hírnök 1977/1. számából